Ha az élet a feje tetejére áll * Nessie

Suli után bezsúfolódtunk apu kocsiba és máris indultunk hozzánk. Én vezettem és Steve ült az anyósülésen. A többiek meg hátulra zsúfolódtak be. Lassan megérkeztünk a Cullen rezidenciára.
Utóbb sikerült kiderítenem a másik két gyerek nevét. A lány neve Mandy a fiút pedig Dereknek hívják.
- Óvatosan parkolj be a garázsba. Meg ne karcold az én kicsikémet. - kiabálta Alice a fülembe.
Óvatosan parkoltam be a Porsche mellé. Steve érdeklődve nézte a nagy sárga szuper gyors kocsit. De nem csak őt bűvölte el a halom kocsi, ami a garázsunkba parkolt. A többiek is érdeklődve lestek körül.
- Hú, itt mennyi kocsi van. - csodálkozott Steve. - Az ta az a fekete, de csúcs. Húúú és az a máik.
- Te is szereted a kocsikat? - kérdezte Alice csillogó szemekkel.
- A megszállottjuk vagyok. - nevette el magát Steve és rámosolygott.
- Nálunk az egész család autómániás. Főleg Rose. És szerelni is imádjuk.
- Ja ez nálunk jobban megy mint a írás vagy az olvasás. - mondtam kicsit poénosan.
- Steve látod azt a csili-vili rózsaszín kocsit? Az a hugikám kocsija.
- Köszi, Alice én is szeretlek.
- Tudom- válaszolta vidáman és egy kicsit túlpörögve. - Ne ácsorogjunk itt indulás felfelé.
Felsétáltunk a lépcsőn és a nappaliba értünk.
- Azta az a te zongorád? - kérdezte Mia félénken.
- Nem Edwardé, de már kezd engem is tanítgatni rajta esténkét.
- Az tök jó. Én nagyon régen tudtam zongorázni. Olyan két évig tanultam, de ráuntam egy idő után. - mondta Mia.
- Játsszak nektek valamit? - kérdeztem.
A körülöttem állók bólintottak és várták, hogy leüljek a zongorához és leüssem az első akkordokat.
Anya altatódalát kezdtem játszani. Ez volt a kedvenc dalom. És még az is csodás benne, hogy apu írta.
Miután a darab végére értem körbenéztem. Alice addigra isten tudja, hogy hogyan, de elővarázsolt pár doboz pizzát és pár üveg colát.
- Nessie ez a darab csodás. Mi a címe? - kérdezte Steve.
- Bella's Lullaby. Anyunak írta apum. Ez a kedvenc számom.
- Nagyon szép. Bárcsak nekem is írna valaki valamilyen dalt. – ábrándozott Mia.
- Egyszer biztos meg fog történni - mosolyogtam rá.
- Nessie játszd el nekik a te dalod is. - pörgött tovább Alice. - Addig én átrendezem a szobádat egy kis bulizáshoz.
- Istenem neked van saját dalod?- csodálkozott Mia. - Ezt nem hiszem el.
- Öhm igen - jöttem zavarba egy kicsit és beletúrtam a hajamba (rossz szokás) - apu írta, ezt is, de én anyáét akkor is jobban szeretem.
Kötöttem az ebet a karóhoz miközben belekezdtem a saját kis dalomba.
- Hát....nem tudom Nessie, nekem ez jobban tetszik - mondta Steve a szám végén.
- Nekem anyué azért tetszik, jobban, mert amikor apa ezt írta anyunak anya még csak 17 volt. És a dal születése után pár hónappal annyi szenvedésbe volt részük. Amikor összevesztem Jacobbal pár napig csak ültem és apu ezt játszotta nekem.
- Jacob? - kapta fel a fejét Steve. - Ő ki? A barátod?
- Hát valami olyasmi. - kicsit zavarba voltam. - Ő a bevésődésem.
Alice ebben a percben a másik oldalamon termett.
- Úgy érti ő a neki való pasi. Ő élete szerelme. Jacob nem tud nélküle élni.
- Ja meg Bella nélkül se. - fintorodtam el.
- Ahha, értem - morogta Steve és elfordította a fejét rólam. Az ablak felé fordult és úgy tűnt, mintha bántaná valami, de ezt a gondolatot gyorsan elhessegettem magamtól. Mert hát mi oka lenne rá?
- Tudod, én szeretnék mást szeretni, de nem tudok. Ez egy olyan szoros kötés, aminek nem tudok ellenállni. Annyira rajong értem. El se hiszed mennyire. Ha tehetné, a csillagokat is lehozná nekem az égről. - felálltam a zongora elöl és mellé léptem. - Hidd, el én nem tudok nélküle élni. Majd ha eljön, meglátod te is, főleg ha ő is ideköltözik.
- Nekem aztán mindegy - válaszolt és megvonta a vállát.
Ekkor valami zajra lettem figyelmes az ajtónál. Én a fejemet egyből arra kaptam és még éppen elkaptam aput amint Jacobot rángatja el az ajtóból.
- Alice idejönnél egy percre? Szeretnék veled beszélni négyszemközt. Fültanúk nélkül. - a nélkülre nagy hangsúlyt fektettem.
- Persze, húgi mi az? - félrevonultunk ki a konyhában addig a többiek folytatták a pizza evést és más téma után néztek
- Mit keres itt apu? Ne tagadd le, hogy nincs itt. Láttam amint Jacobot húzgálja el a bejárati ajtóból.
- Jaj, kis szívem paranoiás vagy, Edward csak véd. Ennyi. Esküszöm, egyre jobban hasonlítasz az anyádra, mindent túlreagálsz. - nevetett fel könnyedén.
- Hogy én? - fogtam magam és kirohantam az udvarra. Elordítottam magam. - Apa gyere elő. Tudom, hogy itt vagy. Mért vagy itt?
Feltört belőlem a sírás. Elő jött az erdőből mellette Jakeel.
- Mi a baj Nessie? Most meg mitől sírsz? - jött oda Jake és átölelt meleg karjaival.
Ezek a karok biztonságot sugároztak. Úgy éreztem, nem bánthat köztük senki.
- Nem tudom. Ez az egész nekem sok. Nem bírom. Elég volt. Befejezem. Nem megyek holnaptól. Kész elmegyek. Nagyi úgyis odaadja nekem a sziget kulcsait. Jake velem jössz?- töröltem ki a könnyeket a szememből. Öleltem Jacobot. Jake fölemelte a fejemet és megcsókolt.
- Nincs miért aggódnod. Segítek neked. Nem kell elmenned. Én itt vagyok és megvédelek.
Felemeltem az ujjamat és a fejéhez tettem. Levetítettem neki a napomat rövid tömör történetbe.