Figyeltem Jacob arcát. Próbáltam leolvasni róla mit mutat neki Renesmee. Edwardra pillantottam. Rezzenéstelen arccal figyelte a képmenetet.
Miután Nessie végzett napjának levetítésével viszonylag nyugodtabb lett.
- Nyugi, már nem lesz semmi baj. Én ezen túl itt leszek neked. Egyelőre itt maradok, és nem megyek vissza Forksba. El se hiszed ennyire hiányoztál. - lehajolt és megcsókolta a homlokát.
Nessie kicsit elhúzódott és arcáról épp csak egy pillanatig lehetett leolvasni, hogy ez az egész zavarja.
- Higgy neki. El se hiszem, hogy vele kellett megtennem több mint 2000 kiló métert. Egész idő alatt azt hajtogatta, hogy veled lesz és mindenki boldog lesz. - mondta egy ismerős hang. Aztán Leah lépett elő a bozótból.
- Ááááááááááá - visított fel Nessie a legjobb barátnője láttán. Aztán a nyakába ugrott és a két lány ott ölelkezett. - Úristen! Úristen! Hogy kerültsz ide?
A két lány még otthon lettek elválaszthatatlan barátok. Minden titkukat elmondták egymásnak. Öröm volt őket nézni. Ez egy örökre szóló barátság volt. A szó szoros értelmében.
- Hát tudod, jó lenne, ha nekem is lenne valaki, aki miatt úgy tudok rajongani, mint a többiek a lányok után. Jó lenne egy bevésődés nekem is. - mondta egy mosollyal az arcán. - És persze a legjobb barátnőm is annyira hiányzott nekem.
- Te is nekem. El se hiszed mennyire. Gyere, itt van pár évfolyamtársam. Bemutatlak nekik.
Nessie belekarolt Leah-ba és elindultunk befelé. A csajok mögött Jake ment aki Renesmee másik kezét fogta. Annyira cukik voltak így együtt.
Amint beértünk Nessie szó nélkül leült Steve mellé. A többiek követték és sorra helyett foglaltak.
Közben a téma a legújabb Sherlock Holmes filmre terelődött. Renesmee nagyon is örült ennek ugyanis ez volt most a topp listás filmjei közül az első.
Steve kicsit arrébb húzódott és csak úgy odavetett egy kérdést Nessie-nek.
- Ő meg ki? - ezt a pár szót olyan hangnemben mondta, hogy legszívesebben letéptem volna a fejét itt mindenki előtt. Pusztán anyai ösztönök miatt. - Csak nem az a híre neves pasasod?
Jacob illedelmesen felállt és kezet nyújtott neki.
- Szia. Én Jacob Black vagyok.
- Steve Raynolds. - fogott vele kezet.
- Amúgy ez a lány a legjobb barátnőm Leah. Ő pedig a Edward és - bökött felém Nessie - az any... Mármint az annyiszor emlegetett Bella.
Épp elkaptam amint Ed szúrós pillantásokat küld felé. Ezen a napon már vagy ez volt a harmadszoros majdnem elszólása. És a lebukás veszélye fenyegetett. Mindez Nessie miatt.
A düh kezdett bennem forrongani. Renesmee bocsánatkérően nézett felének.
Mi átültünk a zongora mellé és Edward elkezdte játszani Esme kedvenc dalát. A zene megnyugtatott. Megcsókoltam köszönetképpen és nekidőltem. Ezt ő a kedvenc féloldalas mosolyommal jutalmazta.
Eközben ment a duma a filmről és a lányom boldogan ecsetelte neki mi tetszett a legjobban.
Aztán nem sokkal elbúcsúztak és Alice bevitte őket a városba.
Addig Edward megnyugtatott, hogy az elszólások ellenére senki nem gyanakszik.
Ez nagy megkönnyebbülés volt számomra.
Nessie belefáradt a sok hazudozásba. Még a múltkori vadászatból Carlisle hozott haza neki vért. Abból ivott lefekvés előtt.
Mivel még nem vettünk ágyat a váratlanul érkezett "házi kedvenceinknek" ezért Leah a mi szobánkba, Jacob pedig Nessie szobájába aludt.
Mikor elindultak felfelé odaszóltam nekik.
- Gyerekek ne csináljatok semmi rosszat. Tudjátok, még csak 28 éves vagyok és nagyon nincs kedvem ilyen fiatalon nagyinak lenni. Ugye megértetek? - mondtam nekik mosolyogva.
ez aranyos volt :) jóóóó már megint :)
VálaszTörlés