Az első aggodalmak * Bella

Annyira izgultam az új iskolánk miatt. De nem maga az iskola miatt, hanem mert Nessie is velünk fog járni. Edward hitt a sikerbe és a többiek is. Alice is megmondta nem lesz semmi baj, de én akkor is féltem.

- Anyu nyugi minden oké lesz, habár fura, hogy a saját szüleimmel járok iskolába...és egy osztályba .- kezdte Nessie a nyafogást.

- Nyugi Bella nem lesz, semmi baj veled leszek és segítek.- Edward a maga féloldalas mosolyával rám mosolygott .- És le is állítalak, ha kell.

- Nem értem mért ilyen nyugodt mindenki, de ha ti mondjátok, akkor elhiszem nektek.

És beletörődtem a sorsba és elindultunk iskolába.

Szerencse volt, hogy Alaszkába nem süt a nap, de az ottani időhöz képest meleg volt.

Amint a garázsba értünk Nessie letámadott:

- Anya én vezetek. És punk tum.

Be is ült a volán mögé és nem tágított onnan.

Beletörődtem és beültünk mögé Edwardal. A többiek Emmett jeepjével mentek.

Csöndbe ültünk a hátsó ülésen és hagytuk Nessie-t érvényesülni a vezető ülésen.

Beállt a suli parkolójába. Egész ügyesen tud már parkolni. Aztán mind kiszálltunk a kocsiból és láttam, hogy Nessie kicsit elképedve mered a sulira. Izgatottan kezdtem faggatni:

- Mi baj nem tetszik a suli?

- Nem! Dehogyis, tetszik csak furat- kezdte gyorsan a mentegetőzést.

- Nyugi Bella - kezdte Alice ismét a nyugtatásomat. - mondtam, hogy nem történik semmi baj. Ne parázz már annyit. Hamar ráncos leszel. És az nem túl jó.

- Ha meg baj lesz majd ellátjuk az illető fejét ugye Jasper? - Emmett már kezdte beleélni magát.

- Ja arra mérget vehetsz. - lökte Jasper oldalba Emmettet és mind a ketten röhögni kezdtek.

De Nessie-nek ekkor már nyoma veszett. Egyenesen egy csapat lány felé tartott.

- Egy látom a kis Renesmee nem is olyan kicsi- Jegyezte meg Emmett gúnyosan.

Látom Nessie jól érzi magát. És ez engem is megnyugtatott. Búcsút intettem a többieknek és belekaroltam a férjembe. Elindultunk az osztályterem felé. Az összes órán szerencsére együtt volt igy nem vesztegettem el egy percet se az örökkévalóságból.