- Az a szemét!- üvöltve rohantam be az alvó Leah-hoz és csaptam be az ajtót.
- Mi a baj? Ki a szemét?
- Jacob! Miért ki más lehetne?!
- Mit csinált már megint? - kérdezte egy ásítás és nyújtózás kíséretében majd felült az ágyon.
- Azt nehéz lenne így elmondani. Maradjunk annyiba, hogy egy szadista állat. Ja és lekevertem neki egy pofont.
- Ez oltári, és hogy reagált rá? - kérdezte, de mielőtt válaszolni tudtam volna folytatta is. - Tudod mit, mutasd meg.
- Sehogy...De most nincs ehhez kedvem. Túl fáradt vagyok hozzá. - lépteket hallottam a folyosóról. - Úgyis fél percen belül beront és üvöltözni fog.
3...2...1... És már nyílt is az ajtó, azonban Jacob helyett Alice jött be az ajtón.
- Mi az? - kérdeztem csöppet morcosan.
- Nyugi... - kezdte, de hirtelen abbahagyta. Tekintete megüvegesedett ez nem jelent jót. Egy új látomás.
- Mit látsz? - léptem oda hozzá.
- Jönnek. Nem tudom miért, de jönnek.
- Kik? A Volturi?
- Jönnek. - szajkózta de most ki is egészítette a körülményekkel is. - Minden vörös, nem, nem is vörös. VÉRES. A hó mindenhol véres. - mondta és az egész teste remegett. Soha nem láttam még ilyennek. Önkéntelenül is odaléptem hozzá és a vállára tettem a kezemet. Nyugtatni próbáltam.
- Alice csss...Semmi baj, nyugi.
Aztán hirtelen a szeme és az arca visszanyerte régi önmagát. Semmi nem látszott az előbbi félelméből.
- Teljesen nyugodt vagyok. Mi bajom lenne?
- Hát az előbb... totál kiborultál! Asszem valami rémes látomásod volt.
- Ja az. Tényleg most mennem kell. Sziasztok lányok. - mondta és gyorsan kisurrant az ajtón.
- Ez fura volt. - jegyezte meg Leah. Meg is feledkeztem, hogy ő is a szobában van.
- Hát nem akarja ránk hozni a frászt...gondolom.
- Menjünk nézzük meg. - mondta és már az ajtóban is volt.
Halkan lenyomtuk a kilincset és kiosontunk az ajtón. A hangok a nagyszobából jöttek. Mi arra vettük az irányt, majd bebújtunk egy nagy virág mögé. Egyszer hasznát veszem legalább a sok gaznak a lakásban.
- Mondj el mindent amit láttál. - szólt Carlisle utasítása.
- Tanya-ék házánál volt és akkor jöttek ők. Mindent hó borított. A hó pedig véres volt.
- Tehát tél. - szögezte le Jasper a tényt és átkarolta a nagynénémet.
- Nem biztos, mert virágok is voltak a kertben.
Apu fel-alá járkált, anyu a kanapén üldögélt nagyival egyetemben. Alice és Jasper a lépcső előtt álltak Carlisle velük szemben. Rose és Emmett meg valahol máshol voltak. Gondolom mit csinálnak már megint.
- Hol van a világon olyan hely, ahol egyszerre van hó és virág is? – kérdezte apu.
- Üvegház. – lépett be a kiskakas a szobába.
Jasper odafordult Alice-hoz és az arcára tette a kezét.
- Kicsim volt ott üvegház? - kérdezte lágyan. Egy tízesbe le mertem volna fogadni, hogy most is használja azt az érzelem váltós bigyuszát.
-Volt, ha jól emlékszem igen.
-És még milyen konkrétumot tudnál mondani? - kérdezte szigorúan Carlisle.
-Nem tudom....ennyire emlékszem...és arra, hogy jöttek....
-De ez így nem elég. - emelte fel a hangját.
-Ne üvöltözz velem. Nem én miattam van. Amúgy se könnyű, ha két korccsal és egy félvérrel vagyok összezárva! Örűlj hogy ennyit kaptál. - soha életemben nem láttam még ilyennek. A kis szerény Alice ilyen is tud lenni?
-Rendben. - Carlisle mogorván kiment a szobából magukra hagyva a többieket.
-Azt hiszem kövessük a példáját...Főleg, hogy holnap iskolába kell mennie két kiskorúnak. - mondta apa és kicsit sem feltűnően a búvóhelyünkre nézett.
- Jó éjt apu. - szaladtam le és egy puszit nyomtam az arcára majd anyunak is adtam egyet. -És neked is anyu.
Azzal gyorsan visszamentem a magára hagyott Leahoz és bemasíroztunk a szobába.
-Jó éjt. - hallottuk még a hátunk mögül a többiek hangját.

A balul sült megbeszélés *Bella

A félelmem beteljesedett. Apa is összejött egy másik nővel. De jó most már több háziállatunk is lesz nem csak Jacob. El se tudom hinni hogy apu elárult. Ez felfoghatatlan. Sírni tudtam volna, de könny nem gyűlt a szemembe.
- Ugyan már Bells - ültetett le Ed a kanapéra és ő is leült mellém. - Ez nem olyan szörnyű.
Átkarolt és elkezdett a régi módon játszadozni a hajammal. Belőlem hisztérikus nevetés tört fel.
- Bella annyira sajnálom. Én szóltam volna hogy legyen időd felkészülni, de nem láttam előre. Túl sok a farkas a képben. - szabadkozott Alice.
- Alice nem a te hibád. Ne törd magad. Fel kellett volna már készülnöm lelkileg de nem ment. Még nem.
- Az ilyenekre nem lehet felkészülni, de ... - mondta Edward. Folytatta is volna ha ebben a pillanatban az én édes kicsi lányom nem viharzik be a szobába és kezd el vele üvöltözni.
- Mit műveltél anyával? - olyan hangon beszélt vele hogy az nekem már szinte fájt.
- Nessie mi a baj? Mire gondolsz. Apád nem bántott engem. - álltam mellé és próbáltam nyugtatgatni, ám a feszültség tapintható volt. Most jól jött volna Jasper képessége.
Nessie odalépett Edward mellé és levetítette neki az imént előidézet veszekedés előzményeit.
- NEM. Te ezt nem érted.
- Ó ezen mit nem lehet érteni? Most elhagytad vagy nem?
- Hát ez így szó szerint nem igaz és ez egy hosszú történet tele félreértéssel és drámával.
- Van időm. - Nessie a drámai hatás kedvéért ránézett az órájára. - Pontosan több 100 évem van még.
Koncentráltam és megnyitottam a gondolataimat Edward előtt. / Mond el neki. Mindent az elejéről. Hagy ki belőle néhány részletet. Pontosabban az Olaszországi incidenst, és a sziklaugrást. / Kurtán bólintott, és nyitotta is a száját, de valaki belefojtotta a szót.
- Az egész az én hibám - lépett be Jasper az ajtón és elindult Alice felé. - túl nagy volt a szomjam a vére meg csábító.
- A majdnem tragédia meg az enyém - követte a bevonulásba Rosalie.
- Az én látomásom nélkül nem elkerülhető lett volna. - folytatta Alice Rosalie kijelentésének megcáfolálával. Nessie ezt nem értette. Láttam rajta, hogy kezdi elveszíteni a fonalat.
- Elég. Eddig ebből semmit nem értettem. Egyvalaki beszéljen.
- Majd én elmondom. - ajánlkoztam és belemerültem a homályos, de mégis élénk emberi emlékeimbe. - Az egész a 18. születésnapomon kezdődött. A te nagynénéd mint mindig most se tudta visszafogni magát és szokás szerint túlzásba esett. - rosszalló pillantásokat küldtem Alice felé. Ő csak mosolygott és egy néma bocsit suttogott. - Volt ott egy hatalmas torta, némi hatalmas ajándék, egykis giccs itt, egy kis giccs ott és már rá se lehetett ismerni a Forksi házra. Az egyik ajándék kibontásakor a papír széle megvágta az ujjamat. - némi szünetet tartottam. - Jasper rám támadt a vér szaga miatt.
Nessie megremegett, kíváncsian várta a folytatást.
- Apád szerencsére időbe észbekapott és félrelökött minket. Én Esme kristályétkészletébe, Jasper pedig apád fekete zongorájába esett. A kristály összetört és a millió apró szilánk a kezemet szétvagdosta. Több sebből véreztem. Csak nagyapád bírta a vér szagát. Az egész családot kiüldöztem a vérem szagával. - a hangom elcsuklott. Vártam a lányom reakcióját.
- Aha. És apa azért, hogy "megóvjon" - mutatta Nessie az idézőjelet - elhagyott?
- Igen. - feleltem.
- Akko úgy láttam ez jót tesz majd neki. Folytatni tudja az életét úgy mintha én ott se lettem volna. - Folytatta Edward az érvelést.
- De nem jött össze. - szögezte le Nessie tárgyilagosan.
- És én végigszenvedtem vele azt az időszakot. - Jött le Jacob a lépcsőn. - Láttam amint magába roskad és szenved.
- Fejezd be!
Edward szeme összeszűkült. Láttam már ezt a nézést. Szenvedett. Jacob szerette neki azt mutatni milyen voltam akkor.
- Apa minden rendbe?- Kérdezte Nessie aggódó szemekkel.
- Ezt most fejezd be te rühes korcs. - Ordította nem is törődve a lánya kérdésével.
- Jack kérlek! - szolt neki Nessie. A hangján lehetett hallani hogy pillanatok kérdése és ha ezt nem fejezi be elsírja magát.
Jack csak elmosolyodott. Élvezte ha szemétkedhet másokkal. Most éreztem vámpírlétem óta először hogy mindjárt elsírom magam. Szinte éreztem a régi és mégis ismeretlen érzést, mintha könnycsepp folyna végig az arcomon.
- Fejezzétek be! Ezzel újra csak engem kínoztok. - a hangom bizonytalan volt. Szerintem ők is hallották hogy sírni tudnék. Már persze ha ezt engedné az állapotom.
Felengedtem a pajzsot ami az agyam képzett és hagytam hagy áramoljon Edward felé a régi emlék amikor az én Edwardom és az én Jacobom egymást marták miattam. Ed ebből megértette mit éreztem akkor és mit érzek még most is.
Nessie nem szolt semmit csak odalépett Jacobhoz és lekevert neki egyet, majd visszalépett az eredeti helyért. Mindezt merő kecsességgel és jóindulattal.
- Ezt mért kaptam?- kérdezte Jacob az arcát fogva.
- Mert élvezed ha a családomat kínozhatod és mert egy aljas dög vagy. - majd odafordult hozzám. - Majd máskor szívesen meghallgatom a történet folytatását, de most elment a kedvem tőle. - dünnyögte és kicsörtetett a szobából. Aztán csak egy ajtó csapódását lehetett hallani.
- Ezt jól megkaptad. - mondtam gúnyosan- Én se tudtam volna jobban csinálni.
- igazad van. Neked a múltkor is beletört az ujjad. - mondta egy mosoly kíséretében.
Erre én is lekevertem neki egyet és elindultam az udvarra. Ed és a többiek követtek minket és hagytuk a kis kakast magában fortyogni.