Élet a BD után

- Az a szemét!- üvöltve rohantam be az alvó Leah-hoz és csaptam be az ajtót.
- Mi a baj? Ki a szemét?
- Jacob! Miért ki más lehetne?!
- Mit csinált már megint? - kérdezte egy ásítás és nyújtózás kíséretében majd felült az ágyon.
- Azt nehéz lenne így elmondani. Maradjunk annyiba, hogy egy szadista állat. Ja és lekevertem neki egy pofont.
- Ez oltári, és hogy reagált rá? - kérdezte, de mielőtt válaszolni tudtam volna folytatta is. - Tudod mit, mutasd meg.
- Sehogy...De most nincs ehhez kedvem. Túl fáradt vagyok hozzá. - lépteket hallottam a folyosóról. - Úgyis fél percen belül beront és üvöltözni fog.
3...2...1... És már nyílt is az ajtó, azonban Jacob helyett Alice jött be az ajtón.
- Mi az? - kérdeztem csöppet morcosan.
- Nyugi... - kezdte, de hirtelen abbahagyta. Tekintete megüvegesedett ez nem jelent jót. Egy új látomás.
- Mit látsz? - léptem oda hozzá.
- Jönnek. Nem tudom miért, de jönnek.
- Kik? A Volturi?
- Jönnek. - szajkózta de most ki is egészítette a körülményekkel is. - Minden vörös, nem, nem is vörös. VÉRES. A hó mindenhol véres. - mondta és az egész teste remegett. Soha nem láttam még ilyennek. Önkéntelenül is odaléptem hozzá és a vállára tettem a kezemet. Nyugtatni próbáltam.
- Alice csss...Semmi baj, nyugi.
Aztán hirtelen a szeme és az arca visszanyerte régi önmagát. Semmi nem látszott az előbbi félelméből.
- Teljesen nyugodt vagyok. Mi bajom lenne?
- Hát az előbb... totál kiborultál! Asszem valami rémes látomásod volt.
- Ja az. Tényleg most mennem kell. Sziasztok lányok. - mondta és gyorsan kisurrant az ajtón.
- Ez fura volt. - jegyezte meg Leah. Meg is feledkeztem, hogy ő is a szobában van.
- Hát nem akarja ránk hozni a frászt...gondolom.
- Menjünk nézzük meg. - mondta és már az ajtóban is volt.
Halkan lenyomtuk a kilincset és kiosontunk az ajtón. A hangok a nagyszobából jöttek. Mi arra vettük az irányt, majd bebújtunk egy nagy virág mögé. Egyszer hasznát veszem legalább a sok gaznak a lakásban.
- Mondj el mindent amit láttál. - szólt Carlisle utasítása.
- Tanya-ék házánál volt és akkor jöttek ők. Mindent hó borított. A hó pedig véres volt.
- Tehát tél. - szögezte le Jasper a tényt és átkarolta a nagynénémet.
- Nem biztos, mert virágok is voltak a kertben.
Apu fel-alá járkált, anyu a kanapén üldögélt nagyival egyetemben. Alice és Jasper a lépcső előtt álltak Carlisle velük szemben. Rose és Emmett meg valahol máshol voltak. Gondolom mit csinálnak már megint.
- Hol van a világon olyan hely, ahol egyszerre van hó és virág is? – kérdezte apu.
- Üvegház. – lépett be a kiskakas a szobába.
Jasper odafordult Alice-hoz és az arcára tette a kezét.
- Kicsim volt ott üvegház? - kérdezte lágyan. Egy tízesbe le mertem volna fogadni, hogy most is használja azt az érzelem váltós bigyuszát.
-Volt, ha jól emlékszem igen.
-És még milyen konkrétumot tudnál mondani? - kérdezte szigorúan Carlisle.
-Nem tudom....ennyire emlékszem...és arra, hogy jöttek....
-De ez így nem elég. - emelte fel a hangját.
-Ne üvöltözz velem. Nem én miattam van. Amúgy se könnyű, ha két korccsal és egy félvérrel vagyok összezárva! Örűlj hogy ennyit kaptál. - soha életemben nem láttam még ilyennek. A kis szerény Alice ilyen is tud lenni?
-Rendben. - Carlisle mogorván kiment a szobából magukra hagyva a többieket.
-Azt hiszem kövessük a példáját...Főleg, hogy holnap iskolába kell mennie két kiskorúnak. - mondta apa és kicsit sem feltűnően a búvóhelyünkre nézett.
- Jó éjt apu. - szaladtam le és egy puszit nyomtam az arcára majd anyunak is adtam egyet. -És neked is anyu.
Azzal gyorsan visszamentem a magára hagyott Leahoz és bemasíroztunk a szobába.
-Jó éjt. - hallottuk még a hátunk mögül a többiek hangját.