Én és a nagy szám *Nessie

Reggel Leahval felöltöztünk és sürgettük anyuékat, hogy siessenek már jobban. Még mindig nem szóltam Jakehez. Megérdemelte, legalábbis Leah szerint.
-Alice! Te már nem tudsz magadon mit szépíteni. Gyerünk már induljunk! - léptem be Alice szobájába és kezdtem nyafogni.
-Jól van, jól van. - válaszolta és kelletlenül követett.
-Ness, minket ne várjatok meg! Nincs első óránk. - jött Emett és állított meg a folyosón.
-Oksa. - feleltem, és a következő pillanatban már a garázsban voltam. - Stip-stop én vezetek!
Kiáltottam és leültem a kormány mögé.
-Már megint? - morogta apu, de azért beült hátra. - Ha összetöröd levonom az árát a zsebpénzedből.
-Cöcö. -vágtam durcis képet és beindítottam a kocsit. - Olyannak ismersz?
-Hát.....ott volt Alice előző porschéja, meg egy cabrio, ja és az a fizikai kísérlet amikor lelökted a kocsit a hegyről.
-De apu! Az lecke volt! - kértem ki magamnak rögtön. Komolyan mondom egyre idegesítőbb, az volt a házi, hogy megkellet nézni milyen lesz egy tárgy, ha magas valamiről lelökik. Hát megnéztem, totál káros. Nem tudom miért pattog még mindig ezen. Baj, hogy ötöst akartam fizikából?
-Na... - kezdte volna apu, de anyu sietve közbe vágott.
-Edward ne vitatkozzatok. Így is fáj a fejem.
-Neked fáj a fejed? - kérdezte Alice, majd aggódva folytatta. - Az én kocsimban ül!
Ezalatt a veszekedés alatt megérkeztünk az iskola épületéhez. Kinéztem az ablakon és nagy meglepetésemre a nap hét ágra sütött.
-Apu, nézd. Nagy a baj. - kezdtem aggódó hangon.
-Hát srácok, nekünk ma nincs suli. - válaszolta nevetve.
-Nessie, Leahval és Jakeel ne kelts feltűnést. - adta ki a parancsot anyu.
-Rendben. - adtam be a derekam, majd kiszálltam a kocsiból.
Pár perc múlva ismerős hang szólított meg.
-Hová megy a porsche? - kérdezte Steve.
-Semmi közöd. - vetette oda foghegyről Jacob.
-Alice nem érzi jól magát. A többiek hazaviszik. - válaszoltam mosolyogva és semmibe véve Jakeet.
-Szegény csaj. - dünnyögte Steve. - De az igazat megvallva kicsit kiráz tőle a hideg.
-Pedig tündéri. Engem mástól ráz ki a hideg. - néztem rá mérgesen a mellettem álló kutyára. Mire ő kajánul elhúzta a száját.
-Fejezd be. - adtam ki az utasítást és nyakon vágtam.
-Ezt, meg miért kaptam? - kérdezte duzzogva.
-Ráadás a tegnapi miatt. - feleltem könnyedén.
-Jézusom még mindig az a bajod? - tetette az ártatlant és elkerekítette a szemeit.
-Miután bocsánatot se vagy képes kérni! Csak duzzogni és hisztizni tudsz! - sziszegtem neki.
-Hé mi történt? - szólt közbe Steve.
-Hosszú, inkább megmutatom.
Már nyúltam is felé, mikor Jacob lefogta a kezemet.
-Talán nem kéne. - mondta ő is mérgesen.
Szememet forgatva válaszoltam.:
-Kivételesen igazad van. Mikor jön Leah?
A kérdés végére barátnőm le is ugrott Emették jeepjéről és pár pillanat múlva mellettünk termett.
-Kösz, hogy megvártatok. - köszönt, majd odaintett a kiforduló kocsiban ülőknek. - Miről maradtam le?
-Semmi izgiről. - válaszolt Jake, majd suttogva folytatta. - csak Nessie majdnem leleplezett.
-Jól van na! Reflexből jött!
-Talán jobban kéne figyelned rá. - utasított Jacob.
-Hahó, én még mindig nem értek semmit sem. Majd órán találkozunk. - mosolygott rám Steve és elment.
-Okés, szia! - köszöntem el tőle és figyeltem távolodó alakját amíg el nem tűnt az épületben.
-Mi az belezúgtál? - kérdezte Jacob.
-Közöd? - feleltem mérgesen.
-Igenis sok van! Mivel a bevésődésem vagy!
Unottan ránéztem:
-És szerinted ez azt is jelenti, hogy mindenről tudnod kell?
-Igen azt! - jelentette ki.
-Hát pedig nem! - kiáltottam bosszúsan. - Istenem, annyira fárasztó ha az ember bevésődés!
-Nekem mondod? - kérdezte egy hang a hátunk mögül és mikor megfordultunk Miát láttuk.
-Ezt, hogy érted? - néztünk rá meglepetten.
-Mi van? Tudom, hogy te vámpír vagy, és a többi Cullen is. A két kis barátod meg farkas.
Megütközve meredtünk rá aztán felocsúdtam.
-Honnan veszel ilyen hülyeségeket? Vámpírok nincsenek.
-Mint mondtam én is bevésődés vagyok.
-Ez lehetetlen.
Mia megvonta a vállát, majd lassan tagoltan beszélni kezdett.
-Seth eljött tőletek, igaz?
-Mi köze ennek az öcsémhez? - kérdezte érdeklődve Leah.
-Seth eljött ide. - válaszoltam Mia helyett. - Még régebben beszéltünk is erről. Mármint én vele. Gondolom itt összebarátkozott Miaval és Seth szépen kitálalt. Sose volt az a titok tartó típus, meg ha megtalálta a bevésődését nem is lett volna értelme.
-Hát igen, lényegében ennyi. - mondta Mia.
-Itt van az öcsém? - kérdezte Leah izgatottan.
-Leah!- jött a hang a hátam mögül. Olyan ismerős volt és a szag.
Még fel se fogtam ki áll mögöttünk már Leah rohant testvére nyakába borulni.
-Szia Seth! - köszöntünk a többiekkel egyszerre és megmosolyogtuk a testvéreket.
-Figyi, nem akarom robbantani a meghitt családi eseményt, de fél perc múlva becsöngetnek. - szólalt meg Jacob tapintatlanul.
Mi elkezdtünk a suli felé rohanni. Ez nem a megfelelő szó. Eszeveszett emberi tempóval rohantunk. Pont időben értünk be.
Becsöngetéskor bent voltunk a teremben. A tanárnő is pontosan jött be.
Az első óra biokémia volt Steve-el.
-Hahó! - ültem le mellé, miközben Leah is helyet foglalt egy srác mellett, szerencsére kutya barátomnak nincs biokémiája. - Bocs a reggeli dologért.
- Á semmi csak ne keverj máskor bele a szerelmi ügyeidbe.
- Én nem is vagyok oda Jacob-ért. Csak ez a fene be...- kezdtem volna de Leah befogta a számat.
- Óvatosabban csajszi. - szólt és előrefordult.
- Tényleg nem vagy oda érte? - csillant fel Steve szeme.
-Hát ez egy hosszú és bonyolult dolog. Én nem vagyok érte oda, de neki én vagyok mindene. Csak szimplán ennyi.
-Értem....akkor esetleg nincs kedved eljönni velem, valamikor moziba?
- Hááááát nem is tudom.- gondolkodtam el egy kicsit majd gyorsan rávágtam. - Persze.
- Miss Cullen egy kicsit csendesebben. - szólt rám a tanár.
-Elnézést, máskor igyekszem csendesebben beszélgetni. - válaszoltam mosolyogva.
-Remélem is, Miss Cullen. - felelte szigorúan.
-Második nap és máris rám szólnak miattad. - néztem megint bele Steve kék szemeibe.
-Jaj ne haragudj. - mentegetőzött gyorsan.
-Amúgy semmi gáz anyuékkal is folyton ez volt Forks-ba. - "Na meg mindenhol máshol." fejeztem be gondolatban.
-Forks? Még nem hallottam róla, eléggé kicsi város lehet.
- Kicsi, esős, de szeretem. Ott ismerkedett meg anya Edwarddal.- mondtam és máris befogtam a számat.
-Várj, nem Edwardnak hívják a bátyádat?
Elkezdett rezegni a telefonom. " NE SZÓLJ SEMMIT" olvastam apa sms-ét. Szinte hallottam amint fennhangon kiabál velem (már megint)
-Tessék? Mi ja, áhh hülyeségeket beszélek. - mosolyogtam rá és kicsit beletúrtam a hajamba abban a reményben, hogy hamar elfelejti az újfent-i elszólásom.
- Aha- felelte nem túl meggyőzőén.
-Tényleg, neked vannak testvéreid? - tereltem a témát.
-ÖÖÖ... Igen egy bátyám.
- És jól el szoktatok lenni? Ha ti is olyanok vagytok mint Emmett és Edward na meg Jasper.- mondtam és az egekbe emeltem a szememet. - Néha az idegeimre mennek. Emmett az őrületbe kergeti Ed-et a gondolataival.