Én és a nagy szám *Nessie

Reggel Leahval felöltöztünk és sürgettük anyuékat, hogy siessenek már jobban. Még mindig nem szóltam Jakehez. Megérdemelte, legalábbis Leah szerint.
-Alice! Te már nem tudsz magadon mit szépíteni. Gyerünk már induljunk! - léptem be Alice szobájába és kezdtem nyafogni.
-Jól van, jól van. - válaszolta és kelletlenül követett.
-Ness, minket ne várjatok meg! Nincs első óránk. - jött Emett és állított meg a folyosón.
-Oksa. - feleltem, és a következő pillanatban már a garázsban voltam. - Stip-stop én vezetek!
Kiáltottam és leültem a kormány mögé.
-Már megint? - morogta apu, de azért beült hátra. - Ha összetöröd levonom az árát a zsebpénzedből.
-Cöcö. -vágtam durcis képet és beindítottam a kocsit. - Olyannak ismersz?
-Hát.....ott volt Alice előző porschéja, meg egy cabrio, ja és az a fizikai kísérlet amikor lelökted a kocsit a hegyről.
-De apu! Az lecke volt! - kértem ki magamnak rögtön. Komolyan mondom egyre idegesítőbb, az volt a házi, hogy megkellet nézni milyen lesz egy tárgy, ha magas valamiről lelökik. Hát megnéztem, totál káros. Nem tudom miért pattog még mindig ezen. Baj, hogy ötöst akartam fizikából?
-Na... - kezdte volna apu, de anyu sietve közbe vágott.
-Edward ne vitatkozzatok. Így is fáj a fejem.
-Neked fáj a fejed? - kérdezte Alice, majd aggódva folytatta. - Az én kocsimban ül!
Ezalatt a veszekedés alatt megérkeztünk az iskola épületéhez. Kinéztem az ablakon és nagy meglepetésemre a nap hét ágra sütött.
-Apu, nézd. Nagy a baj. - kezdtem aggódó hangon.
-Hát srácok, nekünk ma nincs suli. - válaszolta nevetve.
-Nessie, Leahval és Jakeel ne kelts feltűnést. - adta ki a parancsot anyu.
-Rendben. - adtam be a derekam, majd kiszálltam a kocsiból.
Pár perc múlva ismerős hang szólított meg.
-Hová megy a porsche? - kérdezte Steve.
-Semmi közöd. - vetette oda foghegyről Jacob.
-Alice nem érzi jól magát. A többiek hazaviszik. - válaszoltam mosolyogva és semmibe véve Jakeet.
-Szegény csaj. - dünnyögte Steve. - De az igazat megvallva kicsit kiráz tőle a hideg.
-Pedig tündéri. Engem mástól ráz ki a hideg. - néztem rá mérgesen a mellettem álló kutyára. Mire ő kajánul elhúzta a száját.
-Fejezd be. - adtam ki az utasítást és nyakon vágtam.
-Ezt, meg miért kaptam? - kérdezte duzzogva.
-Ráadás a tegnapi miatt. - feleltem könnyedén.
-Jézusom még mindig az a bajod? - tetette az ártatlant és elkerekítette a szemeit.
-Miután bocsánatot se vagy képes kérni! Csak duzzogni és hisztizni tudsz! - sziszegtem neki.
-Hé mi történt? - szólt közbe Steve.
-Hosszú, inkább megmutatom.
Már nyúltam is felé, mikor Jacob lefogta a kezemet.
-Talán nem kéne. - mondta ő is mérgesen.
Szememet forgatva válaszoltam.:
-Kivételesen igazad van. Mikor jön Leah?
A kérdés végére barátnőm le is ugrott Emették jeepjéről és pár pillanat múlva mellettünk termett.
-Kösz, hogy megvártatok. - köszönt, majd odaintett a kiforduló kocsiban ülőknek. - Miről maradtam le?
-Semmi izgiről. - válaszolt Jake, majd suttogva folytatta. - csak Nessie majdnem leleplezett.
-Jól van na! Reflexből jött!
-Talán jobban kéne figyelned rá. - utasított Jacob.
-Hahó, én még mindig nem értek semmit sem. Majd órán találkozunk. - mosolygott rám Steve és elment.
-Okés, szia! - köszöntem el tőle és figyeltem távolodó alakját amíg el nem tűnt az épületben.
-Mi az belezúgtál? - kérdezte Jacob.
-Közöd? - feleltem mérgesen.
-Igenis sok van! Mivel a bevésődésem vagy!
Unottan ránéztem:
-És szerinted ez azt is jelenti, hogy mindenről tudnod kell?
-Igen azt! - jelentette ki.
-Hát pedig nem! - kiáltottam bosszúsan. - Istenem, annyira fárasztó ha az ember bevésődés!
-Nekem mondod? - kérdezte egy hang a hátunk mögül és mikor megfordultunk Miát láttuk.
-Ezt, hogy érted? - néztünk rá meglepetten.
-Mi van? Tudom, hogy te vámpír vagy, és a többi Cullen is. A két kis barátod meg farkas.
Megütközve meredtünk rá aztán felocsúdtam.
-Honnan veszel ilyen hülyeségeket? Vámpírok nincsenek.
-Mint mondtam én is bevésődés vagyok.
-Ez lehetetlen.
Mia megvonta a vállát, majd lassan tagoltan beszélni kezdett.
-Seth eljött tőletek, igaz?
-Mi köze ennek az öcsémhez? - kérdezte érdeklődve Leah.
-Seth eljött ide. - válaszoltam Mia helyett. - Még régebben beszéltünk is erről. Mármint én vele. Gondolom itt összebarátkozott Miaval és Seth szépen kitálalt. Sose volt az a titok tartó típus, meg ha megtalálta a bevésődését nem is lett volna értelme.
-Hát igen, lényegében ennyi. - mondta Mia.
-Itt van az öcsém? - kérdezte Leah izgatottan.
-Leah!- jött a hang a hátam mögül. Olyan ismerős volt és a szag.
Még fel se fogtam ki áll mögöttünk már Leah rohant testvére nyakába borulni.
-Szia Seth! - köszöntünk a többiekkel egyszerre és megmosolyogtuk a testvéreket.
-Figyi, nem akarom robbantani a meghitt családi eseményt, de fél perc múlva becsöngetnek. - szólalt meg Jacob tapintatlanul.
Mi elkezdtünk a suli felé rohanni. Ez nem a megfelelő szó. Eszeveszett emberi tempóval rohantunk. Pont időben értünk be.
Becsöngetéskor bent voltunk a teremben. A tanárnő is pontosan jött be.
Az első óra biokémia volt Steve-el.
-Hahó! - ültem le mellé, miközben Leah is helyet foglalt egy srác mellett, szerencsére kutya barátomnak nincs biokémiája. - Bocs a reggeli dologért.
- Á semmi csak ne keverj máskor bele a szerelmi ügyeidbe.
- Én nem is vagyok oda Jacob-ért. Csak ez a fene be...- kezdtem volna de Leah befogta a számat.
- Óvatosabban csajszi. - szólt és előrefordult.
- Tényleg nem vagy oda érte? - csillant fel Steve szeme.
-Hát ez egy hosszú és bonyolult dolog. Én nem vagyok érte oda, de neki én vagyok mindene. Csak szimplán ennyi.
-Értem....akkor esetleg nincs kedved eljönni velem, valamikor moziba?
- Hááááát nem is tudom.- gondolkodtam el egy kicsit majd gyorsan rávágtam. - Persze.
- Miss Cullen egy kicsit csendesebben. - szólt rám a tanár.
-Elnézést, máskor igyekszem csendesebben beszélgetni. - válaszoltam mosolyogva.
-Remélem is, Miss Cullen. - felelte szigorúan.
-Második nap és máris rám szólnak miattad. - néztem megint bele Steve kék szemeibe.
-Jaj ne haragudj. - mentegetőzött gyorsan.
-Amúgy semmi gáz anyuékkal is folyton ez volt Forks-ba. - "Na meg mindenhol máshol." fejeztem be gondolatban.
-Forks? Még nem hallottam róla, eléggé kicsi város lehet.
- Kicsi, esős, de szeretem. Ott ismerkedett meg anya Edwarddal.- mondtam és máris befogtam a számat.
-Várj, nem Edwardnak hívják a bátyádat?
Elkezdett rezegni a telefonom. " NE SZÓLJ SEMMIT" olvastam apa sms-ét. Szinte hallottam amint fennhangon kiabál velem (már megint)
-Tessék? Mi ja, áhh hülyeségeket beszélek. - mosolyogtam rá és kicsit beletúrtam a hajamba abban a reményben, hogy hamar elfelejti az újfent-i elszólásom.
- Aha- felelte nem túl meggyőzőén.
-Tényleg, neked vannak testvéreid? - tereltem a témát.
-ÖÖÖ... Igen egy bátyám.
- És jól el szoktatok lenni? Ha ti is olyanok vagytok mint Emmett és Edward na meg Jasper.- mondtam és az egekbe emeltem a szememet. - Néha az idegeimre mennek. Emmett az őrületbe kergeti Ed-et a gondolataival.

- Az a szemét!- üvöltve rohantam be az alvó Leah-hoz és csaptam be az ajtót.
- Mi a baj? Ki a szemét?
- Jacob! Miért ki más lehetne?!
- Mit csinált már megint? - kérdezte egy ásítás és nyújtózás kíséretében majd felült az ágyon.
- Azt nehéz lenne így elmondani. Maradjunk annyiba, hogy egy szadista állat. Ja és lekevertem neki egy pofont.
- Ez oltári, és hogy reagált rá? - kérdezte, de mielőtt válaszolni tudtam volna folytatta is. - Tudod mit, mutasd meg.
- Sehogy...De most nincs ehhez kedvem. Túl fáradt vagyok hozzá. - lépteket hallottam a folyosóról. - Úgyis fél percen belül beront és üvöltözni fog.
3...2...1... És már nyílt is az ajtó, azonban Jacob helyett Alice jött be az ajtón.
- Mi az? - kérdeztem csöppet morcosan.
- Nyugi... - kezdte, de hirtelen abbahagyta. Tekintete megüvegesedett ez nem jelent jót. Egy új látomás.
- Mit látsz? - léptem oda hozzá.
- Jönnek. Nem tudom miért, de jönnek.
- Kik? A Volturi?
- Jönnek. - szajkózta de most ki is egészítette a körülményekkel is. - Minden vörös, nem, nem is vörös. VÉRES. A hó mindenhol véres. - mondta és az egész teste remegett. Soha nem láttam még ilyennek. Önkéntelenül is odaléptem hozzá és a vállára tettem a kezemet. Nyugtatni próbáltam.
- Alice csss...Semmi baj, nyugi.
Aztán hirtelen a szeme és az arca visszanyerte régi önmagát. Semmi nem látszott az előbbi félelméből.
- Teljesen nyugodt vagyok. Mi bajom lenne?
- Hát az előbb... totál kiborultál! Asszem valami rémes látomásod volt.
- Ja az. Tényleg most mennem kell. Sziasztok lányok. - mondta és gyorsan kisurrant az ajtón.
- Ez fura volt. - jegyezte meg Leah. Meg is feledkeztem, hogy ő is a szobában van.
- Hát nem akarja ránk hozni a frászt...gondolom.
- Menjünk nézzük meg. - mondta és már az ajtóban is volt.
Halkan lenyomtuk a kilincset és kiosontunk az ajtón. A hangok a nagyszobából jöttek. Mi arra vettük az irányt, majd bebújtunk egy nagy virág mögé. Egyszer hasznát veszem legalább a sok gaznak a lakásban.
- Mondj el mindent amit láttál. - szólt Carlisle utasítása.
- Tanya-ék házánál volt és akkor jöttek ők. Mindent hó borított. A hó pedig véres volt.
- Tehát tél. - szögezte le Jasper a tényt és átkarolta a nagynénémet.
- Nem biztos, mert virágok is voltak a kertben.
Apu fel-alá járkált, anyu a kanapén üldögélt nagyival egyetemben. Alice és Jasper a lépcső előtt álltak Carlisle velük szemben. Rose és Emmett meg valahol máshol voltak. Gondolom mit csinálnak már megint.
- Hol van a világon olyan hely, ahol egyszerre van hó és virág is? – kérdezte apu.
- Üvegház. – lépett be a kiskakas a szobába.
Jasper odafordult Alice-hoz és az arcára tette a kezét.
- Kicsim volt ott üvegház? - kérdezte lágyan. Egy tízesbe le mertem volna fogadni, hogy most is használja azt az érzelem váltós bigyuszát.
-Volt, ha jól emlékszem igen.
-És még milyen konkrétumot tudnál mondani? - kérdezte szigorúan Carlisle.
-Nem tudom....ennyire emlékszem...és arra, hogy jöttek....
-De ez így nem elég. - emelte fel a hangját.
-Ne üvöltözz velem. Nem én miattam van. Amúgy se könnyű, ha két korccsal és egy félvérrel vagyok összezárva! Örűlj hogy ennyit kaptál. - soha életemben nem láttam még ilyennek. A kis szerény Alice ilyen is tud lenni?
-Rendben. - Carlisle mogorván kiment a szobából magukra hagyva a többieket.
-Azt hiszem kövessük a példáját...Főleg, hogy holnap iskolába kell mennie két kiskorúnak. - mondta apa és kicsit sem feltűnően a búvóhelyünkre nézett.
- Jó éjt apu. - szaladtam le és egy puszit nyomtam az arcára majd anyunak is adtam egyet. -És neked is anyu.
Azzal gyorsan visszamentem a magára hagyott Leahoz és bemasíroztunk a szobába.
-Jó éjt. - hallottuk még a hátunk mögül a többiek hangját.

A balul sült megbeszélés *Bella

A félelmem beteljesedett. Apa is összejött egy másik nővel. De jó most már több háziállatunk is lesz nem csak Jacob. El se tudom hinni hogy apu elárult. Ez felfoghatatlan. Sírni tudtam volna, de könny nem gyűlt a szemembe.
- Ugyan már Bells - ültetett le Ed a kanapéra és ő is leült mellém. - Ez nem olyan szörnyű.
Átkarolt és elkezdett a régi módon játszadozni a hajammal. Belőlem hisztérikus nevetés tört fel.
- Bella annyira sajnálom. Én szóltam volna hogy legyen időd felkészülni, de nem láttam előre. Túl sok a farkas a képben. - szabadkozott Alice.
- Alice nem a te hibád. Ne törd magad. Fel kellett volna már készülnöm lelkileg de nem ment. Még nem.
- Az ilyenekre nem lehet felkészülni, de ... - mondta Edward. Folytatta is volna ha ebben a pillanatban az én édes kicsi lányom nem viharzik be a szobába és kezd el vele üvöltözni.
- Mit műveltél anyával? - olyan hangon beszélt vele hogy az nekem már szinte fájt.
- Nessie mi a baj? Mire gondolsz. Apád nem bántott engem. - álltam mellé és próbáltam nyugtatgatni, ám a feszültség tapintható volt. Most jól jött volna Jasper képessége.
Nessie odalépett Edward mellé és levetítette neki az imént előidézet veszekedés előzményeit.
- NEM. Te ezt nem érted.
- Ó ezen mit nem lehet érteni? Most elhagytad vagy nem?
- Hát ez így szó szerint nem igaz és ez egy hosszú történet tele félreértéssel és drámával.
- Van időm. - Nessie a drámai hatás kedvéért ránézett az órájára. - Pontosan több 100 évem van még.
Koncentráltam és megnyitottam a gondolataimat Edward előtt. / Mond el neki. Mindent az elejéről. Hagy ki belőle néhány részletet. Pontosabban az Olaszországi incidenst, és a sziklaugrást. / Kurtán bólintott, és nyitotta is a száját, de valaki belefojtotta a szót.
- Az egész az én hibám - lépett be Jasper az ajtón és elindult Alice felé. - túl nagy volt a szomjam a vére meg csábító.
- A majdnem tragédia meg az enyém - követte a bevonulásba Rosalie.
- Az én látomásom nélkül nem elkerülhető lett volna. - folytatta Alice Rosalie kijelentésének megcáfolálával. Nessie ezt nem értette. Láttam rajta, hogy kezdi elveszíteni a fonalat.
- Elég. Eddig ebből semmit nem értettem. Egyvalaki beszéljen.
- Majd én elmondom. - ajánlkoztam és belemerültem a homályos, de mégis élénk emberi emlékeimbe. - Az egész a 18. születésnapomon kezdődött. A te nagynénéd mint mindig most se tudta visszafogni magát és szokás szerint túlzásba esett. - rosszalló pillantásokat küldtem Alice felé. Ő csak mosolygott és egy néma bocsit suttogott. - Volt ott egy hatalmas torta, némi hatalmas ajándék, egykis giccs itt, egy kis giccs ott és már rá se lehetett ismerni a Forksi házra. Az egyik ajándék kibontásakor a papír széle megvágta az ujjamat. - némi szünetet tartottam. - Jasper rám támadt a vér szaga miatt.
Nessie megremegett, kíváncsian várta a folytatást.
- Apád szerencsére időbe észbekapott és félrelökött minket. Én Esme kristályétkészletébe, Jasper pedig apád fekete zongorájába esett. A kristály összetört és a millió apró szilánk a kezemet szétvagdosta. Több sebből véreztem. Csak nagyapád bírta a vér szagát. Az egész családot kiüldöztem a vérem szagával. - a hangom elcsuklott. Vártam a lányom reakcióját.
- Aha. És apa azért, hogy "megóvjon" - mutatta Nessie az idézőjelet - elhagyott?
- Igen. - feleltem.
- Akko úgy láttam ez jót tesz majd neki. Folytatni tudja az életét úgy mintha én ott se lettem volna. - Folytatta Edward az érvelést.
- De nem jött össze. - szögezte le Nessie tárgyilagosan.
- És én végigszenvedtem vele azt az időszakot. - Jött le Jacob a lépcsőn. - Láttam amint magába roskad és szenved.
- Fejezd be!
Edward szeme összeszűkült. Láttam már ezt a nézést. Szenvedett. Jacob szerette neki azt mutatni milyen voltam akkor.
- Apa minden rendbe?- Kérdezte Nessie aggódó szemekkel.
- Ezt most fejezd be te rühes korcs. - Ordította nem is törődve a lánya kérdésével.
- Jack kérlek! - szolt neki Nessie. A hangján lehetett hallani hogy pillanatok kérdése és ha ezt nem fejezi be elsírja magát.
Jack csak elmosolyodott. Élvezte ha szemétkedhet másokkal. Most éreztem vámpírlétem óta először hogy mindjárt elsírom magam. Szinte éreztem a régi és mégis ismeretlen érzést, mintha könnycsepp folyna végig az arcomon.
- Fejezzétek be! Ezzel újra csak engem kínoztok. - a hangom bizonytalan volt. Szerintem ők is hallották hogy sírni tudnék. Már persze ha ezt engedné az állapotom.
Felengedtem a pajzsot ami az agyam képzett és hagytam hagy áramoljon Edward felé a régi emlék amikor az én Edwardom és az én Jacobom egymást marták miattam. Ed ebből megértette mit éreztem akkor és mit érzek még most is.
Nessie nem szolt semmit csak odalépett Jacobhoz és lekevert neki egyet, majd visszalépett az eredeti helyért. Mindezt merő kecsességgel és jóindulattal.
- Ezt mért kaptam?- kérdezte Jacob az arcát fogva.
- Mert élvezed ha a családomat kínozhatod és mert egy aljas dög vagy. - majd odafordult hozzám. - Majd máskor szívesen meghallgatom a történet folytatását, de most elment a kedvem tőle. - dünnyögte és kicsörtetett a szobából. Aztán csak egy ajtó csapódását lehetett hallani.
- Ezt jól megkaptad. - mondtam gúnyosan- Én se tudtam volna jobban csinálni.
- igazad van. Neked a múltkor is beletört az ujjad. - mondta egy mosoly kíséretében.
Erre én is lekevertem neki egyet és elindultam az udvarra. Ed és a többiek követtek minket és hagytuk a kis kakast magában fortyogni.

Bocsánatkéréssel tartozunk

Sziasztok!

El se hiszitek mennyire röstellem maga. A gépem rossz és huzamosabb ideig nem tudok gépközelbe lenni. Ennek az a következménye hogy nincs friss. Amugy megírva már megvan további 3 rész de egyszerűen nincs időm felgépelni. Enci meg nem tudja mert nállam van. :S És ha a káosz még nem elég egy hete jöttünk haza "nyaralásból" igy egy hét azét maradt ki. Megigérem gyorsan megpróbálok tenni az ügy érdekében  és minimum egy részt eljuttatni hozzátok a hétvégén. 

És ezuton szeretném megköszönni az eddigi látogatóknak akik olvassák a mi kis irományunkat. ( Egyébként több kritikát szivesen fogadunk )

Brigi

Érdekes hírek *Nessie

Néztem ahogy Alice és apa nevettek anya viccén. Én csak egy kecses nyelvnyújtással mutattam ki nemtetszésemet.
Belekaroltam Leah-ba és Jacobba. Vígan indultam velük a folyosón a szobák felé. Leah szobálya volt a legközelebb a lépcsőhöz ami anyuék szobája volt. Bevezettem és addigra már meg ágyaztak neki. Alice mindent elintézett.
Leah nagyon fáradt volt, úgyhogy hamar jó éjszakát kívántunk neki és elmentünk az én szobámba.
Jacob leült az ágy végére és csillodó szemekkel nézett engem.
- Mesélj valamit. Milyen volt otthon? Mi történt az elmúlt pár hónapba? - kérdeztem.
Kényelmesen neki dőltem a túloldalon lévő párnámnak és vártam Jake válaszát.
- Hát tudod elég izgis hónapok voltak. Képzeld már mindenkinek megvan a bevésődése. Kivéve Leah-t ami neki nagyon rossz de nekünk annál jobb.
- Szegényke, biztos zavarja, hogy kilóg a sorból és nem csak azért mert lány.
- Igen rosszul esik neki... De a másik nagy hír hogy nem nagyon jutott ideje ez utóbbi időbe ezzel foglalkozni megszületett az első farkasbébi. És ez minden idelyét lekötötte a segítség terén.
- Csak nem Samnek és Emilynek? - kérdeztem. Bólintott. - Komolyan? Úristen! Hogy hívják? Hogy néz ki? Fiú vagy lány? Mesélj el mindent. - estem neki a kérdésekkel.
- Hát kislány lett. Augusztus 25-én született és a Bonnie nevet kapta.
- Biztos nagyon aranyos.Na még mi volt? Mesélj!
Nagyot nyelt és ásított is egyet. Igy olyan cuki.
- A most következő hírnek nem fogsz annyira örülni. Főleg Bella nem.
Furán néztem rá.
- Ajjaj mesélj.
- Hát tudod nagyapád nagyon unatkozott miután elmentetek. És Sue is mivel a gyerekek folyton Saméknél voltak. És tudod nagyon összemelegedett a két öreg.
A felismerés csak úgy átsüvített rajtam.
- Csak nem összejöttek? Nagyapa és Sue?
Ebben a percbe anya viharzott be a szobába. Az arca elsápadt amennyire ő még sápadtabb tudott lenni.
- Ugye az előbbi csak vicc volt. Ugye csak viceltél?
Nem láttam még anyut ilyen idegesnek. Beletelt még pár percbe hogy felfogja az egészet, hogy már az apja is új nők után kezd nézni.
- Nem. Bella az imént elmondtak mind igazak. Sue és Charlie nagyon is együtt vannak. Amúgy küldtek is neked valamit.
Belenyúlt a táskályába és egy levelet húzott elő belőlle. Átnyújtotta anyunak. És egy másikat elővett nekem is. Olvasni kezdtem.
Szeretettel meghívjuk önt és kedves családját Sue Clearwater és Charlie Swan esküvőjére.
Helyszín: Forks, Swan Ház
Időpont: November 13. 14 órától.
Szeretettel várunk titeket.
Sue és Charlie.
Anya arca egy pillanatra összeszűkült aztán ismét visszatért a régi rezzenéstelen tekintet.
- Alice! - kiáltotta aztán eltűnt az ajtóban.
- Hm... egy kissé kiborult. - jegyeztem meg egy halvány mosolyal.
- Hát nem csoda. Először az anyjának aztán az apjának lesz új családja.
- De azért ennyire nem kellene kiborulni.
- Tételezzük fel. Mit szólnál, ha Bells és Edward szétmenne aztán Bella összejönne velem apád meg egy másik vámpírral.
- Csak rád lennék mérges mert folyton azt hangoztatod, hogy imádsz erre kiderülne, hogy mégse. - szögeztem le tárgyilagosan és önkéntelenül is Steve kék szemeire gondoltam.
- Mondtam, hogy ezt csak tételezzük fel. És sose tenném ezt veled amit az a mocskos vérszívó tett az én Bellámmal.
- Jacob. - mordultam fel rá. Viszont elgondolkoztam azon amit mondott. - Várjunk csak ezt te hogy érted?
- Ja te nem tudsz róla? Hupsz - kicsit elgondolkozott. - Én inkább nem szólok bele a családi ügyekbe.
- Aki A-t mond, mondjon B-t is. Szóval mondjad.
- Kérdezd meg az őseidet inkább.
Ezt már nem bírtam. Felpattantam és kirohantam az ajtón.